A BOGÁRHERCEGASSZONY

A bogárhercegasszony
megállt. Szelídkék ablak
tükörlelkére fényes
napok, holdak ragadtak.

Álom feszült fában,
a sötét szú-időben,
a szívós lázadásban,
ki nem törölhetően.

A bogárhercegasszony
sejtő hegyekre nézett.
Gyümölcsillatok értek,
s ezüstös messzeségek

hártyás szoknyája szélét
lassan küldték a szélbe,
majd gyorsabban, lobogva,
-  kigyúlna és elégne?

A bogárhercegasszony
szállni készült. Az ablak
tükörlelkére fényes
napok, holdak tapadtak.

Egy kézre csók hajolt rá.
Szíveken át halálig
egyre küldte a szépség
csöpp virágkatonáit.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.