megsiratva

állt egy lány
valahol a Moszkva tér
és a Vérmező között
akinek volt egy sóhaja
ott repkedett a fák
fölött
mintha ő lenne
a szárnyalás maga

aztán furcsa kékbe
öltözött
és felöltötte a felhők
halmazállapotát
e csúf viharban
látták néhányan
amint egy bodzabokor
magát a földből kitépi

a lánynak nyoma veszett
csak sóhajtása
hallatszik néha
hogy nyög önkéntelen
mint anya a betegágy fölött
fekszik a fűben
s öntudatlan félsszel
figyeli egy nyári zápor
megkönnyebbült fényeit





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 19:11:48
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 19:11:48