Magánterület

Mondd, amice,
mit számítanak már
egy halott király törvényei?
Ki őrzi meg
széteső emlékei közt
vézna testének
feszülését,
az utolsó, értelmetlen
szavait? Hiszen
egy volt ő csak a sok
közül. Elfelejtik
majd, akár
engem itt, a porban,
a verítékező ég
alatt…
hagyjuk. Összezavarja
gondolataimat
ez a barbár vidék,
ez a meddő
kánikula. Szomjas
vagyok. Hol van már
a limonádé?
Az istenekre,
amice, itt

áll az idő -






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holdkatlan, 2017.IV/43
Feltöltés ideje: 2018-05-08 20:08:36
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-08 20:08:36