Kései sirató



Kérdezett, beszélt, de soha magáról,
én nem kérdeztem meg tőle, mi bántja.
Mindenét odaadta, de nem vettem
észre: szíve kopik, mint a kabátja.

Sírjánál sokszor kérek bocsánatot.
Fentről figyelve, meghallgat-e engem:
a kínzó önvád miatt megtanultam,
hogyan is kellett volna őt szeretnem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-05 00:02:00
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-03 11:13:12