Tértivevényes küldemény Szabó Lőrincnek (00)


Visszanézett akkor, talán lesz költemény,
ültét odahagyva várta szembesülés:
szemüveg nincs rajta – miope – több remény,
nem távlatokba mélyed: a szemlesütés.

Ó, mennyi szépség bennem, jó szándék, hitek,
felelős minden értem, én meg értetek –
utolsó sejtem is agyam alá rendelt,
a teremtett világ, hol magam teremtek –

Visszanézett akkor – és nem lát költeményt –
végülis a világ mi más: én és nem én –
bűzre némi fintor, mosoly az arcokon,
s magam kicsit lehúzva máris távozom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-27 00:01:33
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-27 00:01:33