Asztaliteratúra (jav.)

Tervezzünk apró lényeket,
képzeljük bátran őket el
amint csordájuk lépeget,
és friss, zöld mohából épp legel,

lábuk négy erős láb legyen,
feszüljön szárny a hátukon
hogy minden csöndes ághegyen
akadjon egy, ha ráfujom,

s legyenek apró karmaik,
kapaszkodásra kellenek,
lábuk alatt a szürke szik
léptüket ne billentse meg,

földjük, a Nagy Virágcserép,
kegyes- kegyetlen végtelen,
úgy rejt magába száz mesét,
ahogy azt én elképzelem,

s repüljenek rám néhanap
izzóan színes karikát
- hogy teljen végre az irkalap -
e szárnyas, apró paripák.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-18 19:42:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-18 19:42:03