Vonatablakok (javított változat)
"Milyen veszélyes nem szeretni
az életet, ami elénk kerül?"*
Elkopnak a mozdulatok, a vigasztalás
esetlen gesztusai. Nehéz vagy, szól
az élet, és egy reggel valahol letesz.
Valami mégis felemel. Lebegsz, mázsás
kő, tollpiheként a levegőben. Szerelmeid
kivilágított vonatablakok, s a végállomás
nem te vagy. Cigarettavégeket görget
a sínek közt a szél. Álmodsz még? Vagy
csak az utat virrasztod, amin nem jársz?
2016. április 15.
(*Seamus Heany sorai – Gerevich András fordítása)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-10-06 12:33:24
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-06 13:10:52
