Naponta újulunk

fészerben a semmi
tekeri drótszamaram.
Nem féltem. Erős váz.
Implantált alkatrészek.
Mennyi távolságot,
évet, átizzadt atlétát,
felgyorsult szívverést
átgurultunk! Az utak
emléktelenültek.
Tizennégy éves voltam
amikor kaptam.
Sok szétszerelés,
tisztítás, zsírozás,
defektragasztás után,
ízületeim is elérte
nyikorgása. Ettől még
naponta próbáljuk
az utat. Sokak
félreállnak előlünk,
azt hiszik nem
látjuk, amit ők:
a semmi közelít.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-09 23:40:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-09 23:40:13