Jelbeszéd
Kirakat előtt fiú és lány
kézzel váltottak jeleket.
Néztem akaratlan – tudva,
nem érti őket senki meg.
Felhőtlen égen aranylott,
a Napból dőlt a nyár heve.
Gépzajban, nyüzsgő tömegben
ők ketten: a csönd szigete.
A gyors jelekben matyói
hímzéses blúzról folyt a szó.
„Megveszem – így a fiú –, de
egy feltétellel... tudod jól!”
S nézett a lányra, az vissza
rá, már nevezve: „Kis bolond!”
Csókra csücsörítve ajkát
a fiú arcához hajolt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-09 08:17:30
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-09 08:17:30
