Vak hegedűs
Sarkon ül a vak hegedűs,
szemgödrén holdfűszál simogat,
csillagokkal telt szeme hűs
éjen őriz ódon sírokat.
Haltak a boldog elődök,
repkény, moha fedte köveik
kidőlve, és azon tűnődök,
vajon az én ős előm melyik.
Mennyi érzés, hit, szeretet,
bánat, öröm, vágy, és szenvedély,
amit a múlás temetett,
és még tart végtelen rejtekén.
Régi szomorút húz a vak,
elhulló évszázadok dalát,
s lágy szellővel sóhajtanak
a holtak lelkei odaát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-12-04 11:05:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-04 11:05:33
