Közérzetem (tömörített)

Öten álltunk a kalitka körül. A kalitkában
törpepapagáj. Anyám nézte és sírt.
Késszúrásszerű jelzések. Azért sírok
– magyarázta –, mert a madárka olyan
aranyos! Azt mondja: buta, buta...
Úgy mondja, mint az ember? – kérdeztem.
Jól sejtve tudtam, Anyám takargatja az igazat.
Úgy, pontosan úgy –válaszolták. Bólogatva,
artikulálva. Egy-két, szájról leolvasva
megértett szó után idegtépő üresség.
Ekkor szívembe úszott – nem repült! –
a zöld-sárga papagáj. Összekocódó csőre
zavart: kölest hántol, vagy mondja: buta, buta...
Kinéztem a tájba. Fénylett április,
az almafákon pompás virágruhák!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-24 22:47:37
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-24 22:47:37