Dolgaim elől rejtegetlek (J.A.)


Mert külön helyed van énelőttem;
bennem, hol vagy, nem fér oda más,
ahol te vagy, mégis hadd legyek
magam lényege - te hadd legyél.

Meg ne lásd, mindentudó, dolgaim,
emberről többet tud, ki kevesbet;
halandó, ki - számodra képtelen,
miért is bíznék a végtelenben.

Madarat mutattam pelyheset
neked, megölted, ne szenvedjen -
magasabb szempont vagy - én csipád,
kitörölsz, mikor úgy gondolod.

Te szabod meg, miben lesz szabad
futásom, faltól falig élek -
felismerlek: te vagy, kit nem látok
világi nagy leselkedésben.
*
szívemmel értettelek
nem agyammal
élni tovább már minek
nem akartam
te rég 'arra' szerződtél
én meg erre
sok nagy zaj közepette
egy kis csendre
ma már csupa seb vagyok
túléltelek
tavaszt várok magamnak
nem teleket
*
11 x 11
Úgyis kitalálom a gondolatod,
dugd a fa mögé, hova sose megyek -
nap, hold, madarak - nekik is viheted -
vagy ott a luk a mélybe - épp odafér -
ne sírj, ne nevess, látom gondolatod -
becsapni próbálsz, mintha magadat is,
elbíbelődsz mindazzal, amibe' vagy:
átrendezed magad körül a teret,
órádra pillantasz olykor - ideges',
próbálsz velem játszani más alapról:
szép vagy rút, vagy egy gondolat: halandó.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-14 02:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-14 02:32:01