Könyörgés
Majd magunkra húzzuk barna őszünk,
nem játszunk, már nem kergetőzünk,
mohás odú-sötétbe bújva össze
várjuk, jössz-e,
vergődünk, örök vigyorba dermedt
arccal könyörgünk ks figyelmet,
marunk, amerre sejtünk kezet, lábat,
mint az állat,
világtalannak ha ránk találnál
félelmeink falánk falánál,
ne fordulj el, segíts, hogy újra lássunk,
Messiásunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-08 07:01:39
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-08 07:01:39
