A LÁTHATÓT...
A láthatót már százezer alakban
láttam , de csak maradt a Láthatatlan.
Az utak vittek , álmodtak , szerettek ,
s minden útból az úttalan maradt meg.
Annyi igaz szó sírt , s küzdött hiába:
mindenütt úr a Hazugság Világa.
Csillagig szállt a hegedűhúr hangja ,
s visszahullt fájni a csillagtalanba.
Irom a verset gúnyos földi létnek.
Szívemig érnek égi messzeségek
és földi létem vágya még a régi:
a Láthatatlannak szemébe nézni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
