Átíratok 380
380
végülis mindegy
hogy merre verekszi be magát az ember
amennyiben embernek tartja magát még.
az utcák nem feltétlenül sötétek
mindenhol
átázott cuccokat lát az ember
lábon levegőben és csak úgy szétdobálva
mintha már senki sem lenne ott
ahol mindenkinek volt valaha egy csipetnyi igazsága.
végülis mindegy
ebben a térben megszűntek a
párhuzamos vágányok.
még
egy tél jön
benne a finoman fagyott közöny
és a borotvaélű füstökkel bedobozolt hősies ég.
kifelé
mint ember
belül
mint a párhuzamos végtelenből
beszivárgó isteni könyörtelenség.
végülis mindegy.
felismerhetetlenségig keveredem magamban.
kifelé még tartom a távolságokat
ahogy beengedem esténként a macskát
és lejjebb veszem a fűtést
még keresgél valamit a valahonnan valahová vezető út.
ahogy eltűnsz a túloldalon
és ahogy beszélgetsz valakivel
felrémlik egy pillanatra
hogy éppen velem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-24 23:41:33
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-24 23:41:33
