Álom és teremtés

1.
A kisemmizett idő
Fölöttünk áll s nevet
Elöntött árterek
Jajongó fái sírnak

2.
Az udvar
Sűrű rengetegébe vesző
Ártatlan sikolyok

3.
A tárgyak felszívják a tudatomat
Képes vagyok egyáltalán koncentrálni valamire?
Akaratlagosan gondolom a gondolatokat
vagy azok csupán történnek velem?
Mindenből csak
a felületeket érzékelem
és
Minden mást csak sejtek?

4.
Az a rengeteg nap. Amíg élt. Ameddig önmaga volt.
Nem formálta át a külvilág nyomása.

5.
Átszűri magán a valóságot
Az ébrenlét vezérli

6.
Nincs mondanivalóm. A hétköznapok maguk alá temetnek.
A testem él – hányszor tudatosul ez még bennem?

7.
Az álmodás tudatát tenni realitássá.
Belátni, hogy a nyelvvel
semmi sem átadható.

8.
Átjáró egy új realitásba
Álom és teremtés
A végtelen peremén
Jéggé fagysz és darabokra törsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-04 00:40:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-04 00:42:53