Kalandra hív - ( Egy Pascal Campion képre )
A spenót már az asztalon gőzölög,
anyu annyira vár, hogy siettében félre kavarta,
s az abroszon most ott a zöld foltú hiány.
Félre szól a kakukk is, az nem lehet, hogy már este kilenc,
a repkény még vadul langyos, de
a tűzfalakon csorran már a lassú est.
Mi még a bodzásban... Fa kardunk ellenséget nyiszál!
Szembe is jön Kampókéz (egy medúzán lovagol),
utunkból méz-hajórajok ágyúi iszkolnak vakon.
Hisz' annyira jó a játék!
Levágva minden rossz, s a sok "hurrá" a bozótban visszhangot ver.
Bár sejtjük a hiányt,
játsszuk még, hogy kalózok vagyunk s várjuk
a homok felől érkező sosem volt tengert.
Vacsoránál a kanalat egy pillanatra -még mint evezőt- forgatod,
összenézünk és fülig ér a száj.
Jóval később majd anyu puszija
alvó homlokunkon fekete vitorlát bont.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-17 13:47:55
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-17 13:47:55
