ÕSZI TÜCSKÖK

A tüskebokrok álomerdeje
felett az őszben sírt a nyár , zene

búsongott fakult fűszálak között:
egy tücsök szólt. Két tücsök. Sok tücsök.

Jó lett volna épp akkor menni el
fémhang-lépcsőkön képzelt égbe fel ,

ahol szemét ránknyitja kék erő ,
s az Érthetetlen végre érthető.

A tüskebokrok álma hallgatott
és lassan úszott sok csodás halott:

lila virág  -  kis semmi földi lét ,
amelyben mégis titok , messzeség ,

növény-anyák pelyhes mag-gyermeke ,
légben elringó égkedvű mese ,

a tegnap-zöld , de most sárgás levél ,
mely télbe tartón még remél , remél..

A tüskebokrok álomerdején
síró zenén átszűrődött a fény ,

piros szívhez bújt megrettent madár
és szólt az őszben tücsökhangú nyár.

Ó , tüskebokrok álomerdeje!
Piros szívemnek felsírt száz sebe ,

s oly jó lett volna épp ott menni el
pokolba le vagy képzelt égbe fel

és látni azt , mit tőlünk megtagad
a hús , a vér , s testi csalónk: az agy ,

de bárhogy szólt sok fémhangú tücsök ,
az őszi nyár Semmibe ütközött ,

a tüskebokrok álma hallgatott ,
s elúszott mind a nyár-álmú halott:

lila virág , kis semmi lét-szirom ,
mégis titkot , csillagot áhítón ,

növény-anyák pelyhes mag-gyermeke ,
volt-ígéret , fakult arcú mese ,

üde levél , mely ernyedt sárga lett ,
fényt és nyarat hiába szeretett..

Hallgattam , árva tücsök , egymagam ,
csak piros szívem sírt csillagtalan ,

piros szívemhez bújt félénk madár ,
megsejtette , hogy látszat volt a nyár ,

látszat a lét , elképzelt messzeség ,
látszat-csillag csillantott csak mesét ,

s abban hinni balgán hiába már ,
hogy kék erő valahol ránktalál ,

látszat az ősz is , sohsemvolt csoda
felragyogó gyümölcsös kosara ,

s az Élet is a Látszat peremén:
őszben síró , tücsökhangú szegény.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.