A nincstelenek császára

Roskadó vállak közé szoruló üresség,
reményvesztett, csenevész az egész.
világoskék sarokkád jár az eszében,
mert sosem fürödhetett olyanban még,

Hümmögve feláll az ócska plüssfotelből,
óvatosan csoszog ki a kerti csapig,
tv-t néz három csatorna jön be, az is alig,
szerencsére nem is tudja kifizetni.

A szavak többsége idegen-értelmetlen,
zavartan pislogva hallgatja,
aztán hamar türelmét veszti,
gyengéd-durva kézzel

nyúl az akciós sörös dobozhoz,
az sosem csapja be, feledést hoz.
ha elfogyott, elvesz a kosztpénzből,
mert hiába könyörög, hasztalan kéri,

az asszony kárál, de akkor is megéri.
A kocsma karcos nevetésétől hangos,
csak a ragadós sár cuppogását ne hallja,
hogy ne érezze, soha nem ereszti
a nincstelenek császárának hatalma.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-04 15:08:23
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-04 15:08:23