Esõ

ESŐ

Játszótér  pázsitját szegélyező macskakő fénye
üzeni az emeleti szemlélőnek: odakint esik.
Nem tudom, mit lát a lakó, a földszinti,
S mit a tizedik emeleti,
De itt az utcai lámpák feletti szintről
Épp csak a lényeg látszik, és

Nem az számít, nem a „milyen”
Hanem a „milyen is tud lenni”,
s hát ilyen, mint:
Kavicsos sétány sárgája nyári esőben,
Mint macskakő csillogó szürkesége,
Mint közeli hegyek lombzöldellése:
Esőben élesebb, tisztább,
Emberibb,”hegyebb”, „kövebb”.

Innen a középső szintről
Nem szédít a mélység s
A budai hegyek sem magasabb rendűek –
Szeretem az ötödik emeletet,
Mikor ünnepelnek
kavicsok és kövek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.