Az ébredõ egyetemista gondolatai

Ébredés. Nehéz dolog!
A szem tétován andalog
az álom furcsa útjain
a valóság felé.
S jön az eszmélés
az ébredő elé.
A tudat lassan visszacammog
az álomképek közé.
De csörög az óra!
Kelni kell! Menni kell!
Újra meg újra
hallja hangját
a lusta diák,
s eldönti, hogy ma
kihagyja
a professzor későknek kijáró
mosolyát.
Visszasétál vágyakozva,
s álmaiban megbámulja
az Alvás
diadalittas arcát.
De intelligens az óra,
s öt perc múlva újra
hallatja sikító hangját.
A diák földhöz vágja,
s alszik tovább.
Jó reggelt,
lusta egyetemisták!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.