Eltévedni a körhintával

a fogorvos
mindig a zsebébe csúsztatta a kihúzott fogakat
a szóbeszéd szerint volt egy kiskertje ahol
elültette őket és műanyag paripák keltek ki belőlük
amiket aztán jó pénzért adott el a vidámparkoknak

láttam hogyan nyargaltak a gyermekek ezeken a
körhintákon minden megtett fordulattal tovább
szuvasodott a foguk s pálcikákra húzott véres
vattát rágtak miközben szüleik csúszdákat
kacagtak az égre amin gyermekeik álmába
csúsztak a mesekönyv
szárnyú angyalok

apám nem engedte hogy lovacskák nőjenek
az én kihúzott fogaimból
parancsára haza kellett hoznom őket hogy
aztán ő vágja zsebre – a sarki kocsmában pálinkát
kapott értük amitől szédelegve csúszdázott
saját álmaiba

egyszer eltévedhetett mert véletlenül az én álmomba
csúszdázott
ott rögtön fogorvosi székbe ültették és
máris dolgozni kezdett rajta a harapófogó
a gyöngyöző homlokú fogorvos átnyújtott nekem
egy kirángatott lyukas őrlőfogat
s azt mondta szaladjak vegyek belőle vattacukrot magamnak
de nem tettem

helyette elültettem a kertben
sebesült ló nőtt belőle
egy körhinta rúd akár a lándzsa fúródott át testén
kitépett mesekönyv-lapokkal
itattam sebét
sörényét fésülgettem miközben az
inas nyakát nyújtogatta az ég felé
szélesre tátva száját
mintha csak a felhőkből akart volna falatot harapni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Thrice Fiction Magazine,
Feltöltés ideje: 2013-04-18 19:04:03
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-09 18:44:20