Szegény Márta
Édesanyánk, hogy eltartson, meggebedt,
de úgy simult mosolyba minden ránca,
ahogy piszkafára cserélt őzike termetet...
szegény Márta, szegény! Voltál, mint fellegek tánca,
voltál, mint eső, voltál, mint szél, hó, voltál
minden, mi minket életben tarthatott...
szegény Márta, szegény! Negyven évet áttáncoltál,
s nem értél ide, hogy lásd: én, szép fiad, már fény vagyok.
De fényem legszebb rózsája mégis a te lángod,
szegény Márta, szegény! Mért nem bírtad picit tovább?
Most együtt futjuk e felgyújtott világot,
s egymásból marunk valami éltető csodát.
Szegény Márta, szegény! Lesz, kiben nékem marad szikrám?
Bárhogy is, de vágyom egy szebb, élhetőbb világra,
hol az anyák örökké élnek, vérem nem haragszik rám,
s egy élet többet ér, mint gyertyák, mint fellegek tánca.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-02-06 23:03:16
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-06 23:05:37
