Csikágó

Mint megművelt föld
a dolgos kéznek,
neki olyan ez a város.
Hazavisz az út, otthonosan
simul lába alatt,
az ódon, vaskos házak
védelmezőn borulnak fölé,
minden kis mellékutca
ismerős, az övé.
A játszótéren
régmúlt gyerekzsivaj
kísértet-hangja
hirtelen szívére száll,
megpihen,
koszos, foszlott tollú
galambok gyűlnek köré,
apró szemükben
mindentudó fölény,
túlélni kell.
Idős néni rafia szatyorból
morzsát szór a szökőkútnál,
ócska babakocsiban
ráncos arcú csecsemő szunyókál,
szájából lassan nyál szivárog,
padtámlán piros pólós fiú ül,
mellette kopott gitártok.
Ez még mindig Csikágó.
Ujja alatt mágikus a dallam,
együtt dúdolja a gitárral
halkan.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-26 20:15:25
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-26 20:15:25