ARANYÁSÓK

                 Jack London emlékének

Megyünk-e még a roppant hegygerincen
a csillagfényes erdőkön keresztül
az ismeretlen szabadság elé?

látjuk-e még: ívén a messzeségnek
a gyöngyarany nap mint ég újabb fenyők közt
s utolsót lobban  -  már a tegnapé?

miénk a táj ahol vizek rohannak
végtelen kékbe kitáguló holnap
olthatatlan szomját eloltani

merünk-e majd délkörök áramának
s egymásnak is  -  athéni vágyainkról  -
felszabadult szavakkal vallani?

úgy érzem most: bár tábortüzeinken
átfúj a szél s a lángok sokasodnak  -
lehet: utánuk jelzés sem marad

csak fény-mozaik lendülő tükörlét
bolyong útvesztő erdő-sóhajokban:
csillagfényes gyönyörű pillanat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: ÉBRESZTÕ IDÕ. Antológia. (Salgótarján, 1979)
Kiadó: Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat