Pál-völgyi-barlang

Minden nép kiválasztott és minden ember –
előhívatik a nemlevésből káprázatokra,
s mire beleunna, már jöhet az újabb, ámulóbb.
Jobb istent talál magának a bűnösebb tudat,
több a rituálé, a zaj, félelem és a csend, mitől fél.
Nem tudja, mikor ébredjen, egyen, szeressen,
virtuálisan a végtelen játszótere, hát nem mozdul.
Nagyon mélyen a föld alá kéne vinni – sötétbe, csendbe,
hogy zsigerei tanítsák életre, istenre; és nem tudom,
szenvedés kell-é mindehhez, de élni mindenképp öröm.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-04-12 14:24:29
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-12 14:24:29