Együttdobbanás (korr)
"leejtettem
felejtettem"/Marno János/
amikor hirtelen rántással utolsót döf a vízbe mindenki
mert elkaptátok végre a ritmust és egyszerre rándul minden izom
s a Felettünk Való vagyis a Természet erejével
a te erőd s a hozzátartozóid ereje összeadódik
bekövetkezhet amire vársz
bár teljesítő képességük határára kényszeríted őket
s levegőért kapkodsz magad is
micsoda megpróbáltatás
mekkora közös erő kell a nehézkedés legyőzéséhez de jól tudtad sikerülni fog
emlékeztél rá hogy fiatalon nagyon szeretted
s most a fiaidnak és a feleségednek is meg akartad mutatni
a kanyarból előbukkanó szállodahajó magas orrvizet nyomva tűnt fel
azt hitték ki akarsz térni meglepte őket hogy folyással szembe kormányzod a kenut
háttal lefelé sodor a Duna mi a jó ebben a hajó elment te meg azt mondtad várjanak
és csak sodródtatok farral lefelé
ám ekkor hirtelen megemelkedett a kenu mert hátulról széles hullám
hengeredett alátok különös játékaként a Felettünk Valónak
ha a folyón mélymerülésű erős hajó jön feltolja maga előtt a vizet
s ez hosszan tartó utó-hullámzással egyenlítődik ki nem a nyomdokvíz ferde
farhullámaival azok hamar elülnek de nagy széles hullámok kezdenek a hajó után szaladni
sokkal gyorsabban mint ahogy az ár fut lefelé
ez a szállodahajó most olyan nagy volt hogy szinte felpúposodott tőle a folyó
ekkor fordultatok meg ekkor szóltál a többieknek hogy evezzenek
de már jött is az első hullám
felemelte s letette a kenut majd tekintélyes hullámközzel jött a második
egy pillanatig úgy tűnt mintha dombon szánkázna a kenu de az kiszaladt még lassú
teste alól s ekkor úgy tűnt dombra mentek fel és gyötrelmessé vált az evezés
– Húzd! Húzd! – kiabáltad elveszett a lendületetek és tudtad
ha nem sikerül elkapni a ritmust a nehézkedés a meghiúsulásba húz de túl lassan eveztetek
– „Gyerünk! Gyerünk!”
a többieknek kellett volna hozzád igazodniuk de ha leghátul ülsz nem látnak csak te
látod őket tudtad még időben vagytok még csak a kenu hátulja emelkedett fel
– „Húzd! Húzd!” összevissza eveztetek nem sikerült felgyorsulni a bálnaoldalnyi hullám
ismét áthemperedett a kenu közepe alatt és megint mintha dombra eveznétek föl
– Húzd! Húzd! – megérezted: most kell kitartanotok ha nem lassultok le jön a következő
hullám s ha mindenki egyszerre evez és elkapjátok az elemi ritmust a Felettünk Való
ereje a hozzátartozóid ereje meg a te erőd egy pillanatra összeadódik és hirtelen
száguldani kezd a hullámmal a kenu olyan sebesen hogy nem is hittétek volna olyan
sokáig míg csak boldogok nem lesztek
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
ÍGY!
s ez megmarad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-02-27 20:24:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-27 20:58:47
