Szép-jó-igaz
Jó. Mit is mondhatnék mást és kinek,
alanya-tárgya annyi mindennek,
lét köztes helyének szolgája – én.
Szép a napkelte, szép a napnyugta,
összebeszélt a változó Holddal;
karom, ha tárom, akár tenyeremben.
Ez volt a gyermekkor – másik nincsen,
össze ne keverjem a szép-jó rendet,
mert kinövök a keresztből, ejtem.
Nem jó, ha a növő múlt legyűri
a még elkövetkezendőket, nem;
markolok kétfelé – de egyre megy.
Sajnálom az isteneket, sehol nincs
empátia, ahol a végtelen
térben, időben; a szférák zenéje
nem is gyerekmese, most találtam.
Igaz minden szavam, bentről hoztam,
találtam másnál, hisz csak én vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-24 23:05:28
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-24 23:05:28
