Százéves szeretőmnek
Öleltek kezeid, simogattak -
már száradó és foltos-barna bőrük;
körbevett a hangod izgatóan -
most kaparósabb, halkabb, olykor elhal;
testedért én kétszeresen álltam -
s bizonygattam: örökké... - csak nézem;
rosszul látok, szép szemed, mint régen...;
járásod, a csípőd hogy' csodáltam;
nem fog rajtunk idő, addig élek;
és itt vagyunk már: folyamtalan gátak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-01-05 11:59:29
Utolsó módosítás ideje: 2012-01-05 11:59:29
