MIKES KELEMEN

Lelkes Miklós: MIKES KELEMEN

az égen egymást átkozó sirályok
víz-szél-időnek egyhangú futása
vagy vitorlák párolgása a végső,
elbúcsúzó láthatár-ponton át  -
ide jutott, a csillagok peregtek
homokórája kelyhében s az évek
csak bujdosóként látták újra őt,
ki elvesztette hazáját, Rodostó
befogadta, átkozódó sirályok
víz-szél-időnek egyhangú futása
homokórákban pergő csillagok
a leveleit írta még sokáig
a fejedelmet gyakran elkísérte
Ő meg a Hűség Fejedelme lett,
kinek vágyódó, tágas címerében
újraszülettek az erdélyi tájak
s a felvidéki hegyek ott vonultak
a kardok íve győzelmet sugárzott
de végül mégis Rodostó maradt
s a szerelemben szintén csak Rodostó
víz-szél-időnek egyhangú futása
az életéből nem országhatárok
vágya süt már ki, más az értelem:
mert itt is, ott is új és új Rodostót
szorít köztünk a víz, a szél, az ének  -
keressük meg a Hűség Fejedelmét
a szétfutó világban mindenütt!
hiszem, hogy egyszer gyönyörű szabadság
vezérei végül csak ők lehetnek
akiktől mi a hűséget tanultuk
a pergő, hideg csillagok alatt!
keressük meg a Hűség Fejedelmét
ne mondjanak nagyszerű életéről
körcirkusz-ég és hódoló narancsok
övezte nyüzsgő, törökös ricsajban
gyors ítéletet álnokul, kevélyen
selyemturbános törpe életek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÚJ HEVESI NAPLÓ, 1999/6