Búcsú
Légy boldog nélkülem!
A búcsú nékem nagyon már nem fáj.
Az, kinek az önáltatás lételem,
Előbb, vagy utóbb így jár.
Hányszor mondtam: elég!
Így, nem bírom tovább!
El nem hitted, s vártad a csodát.
Ki saját magát felvállalni képtelen,
Lelkén urrá lesz a félelem,
Az a sorstól mit vár?
Nem mondhatod!
Szóltam, intettelek, közel a tűréshatár.
Hitted, balga tetteidet, konokságod,
Örökre eltűröm már.
Légy boldog nélkülem!
A búcsú nékem nagyon már nem fáj.
A sebet, mit ütöttél lelkemen,
Az idő, majd betapasztja tán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
