Mindenki egyért, egy mindenkiért

(Dumas-művek, kis- és nagydolgok)

Az a sok kimondhatatlan név, de én akkor is:
Dartanyan vagyok, és szerelmemet, Bonaszjőnét
alig csalnám meg Milédivel; barátaimért tűzbe
mennék – Átosz, Portosz, Aramisz – drága társak
és víg cimborák; csak az ármányos Riseljő ne volna
Rosforjával! Mit össze küzdöttem magam vele,
embereivel, még hármas társbérletünk vécéjén
is kardoztam ernyedetlen szorgalommal…

Mint a szart, utáltam őket – aztán meg-
tanultam a történelmet: Franciaországot a lumpen
elemek s gyönge királyuk majd’ szét nem kapták,
s Richelieu, a kibírhatatlan kalapálta össze, tette
naggyá – nála volt a történelem órája, ő tudta a pontos
időt; D’Artagnan meg egy folytatásban – gárdistának állt;

én meg ülök, maradtam majdnem a szarban, de szóltak:
- Igyekezz! Már megint olvasol azon a rohadt vécén, mi lesz,
papnak készülsz, azt hiszed, másnak nem kell?! Bűz van!
(Hol vannak már a fényes szelek, ó, történelem…)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-12-12 00:11:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-12 00:11:03