Bazalt orgonák
Dallamokat varázsol most a szél
a bazalt orgona-sípok között,
csillagokat sző ez a halvány fény
a tó fodrozódó tükre fölött.
A Római úton visz fel sétánk
az öreg fák végtelen során át,
halódó levelek hullanak ránk,
megálmodjuk bujdosásunk sorsát.
Tudod hol járunk, vagy én vezetlek,
vagy útjaink csak összefutottak?
Oly mindegy, most veled együtt lépek,
kezed kezemben tartom, megnyugtat.
Öreg várak, szelíd déli lankák
hívogatnak minket megpihenni
és a Rózsa-kő is, ha akarnánk,
nem félnénk már jövőnk megjósolni.
Pihenj szép Kedvesem, hunyd be szemed,
álmodd most még velem holnapunkat
és ne lásd a szigorú decembert,
a fagyott tavat, őrizd álmunkat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-02 15:40:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-02 15:40:09
