Találmány

Most találod föl az írást – magadnak;
sehol egy utalás, egy kép, amivel súgnának
neked a múltból, amikor összeszőtték maguk
azok, akik üzenni akartak, játszani és hitet adni;
ez csak olyan költői találmány, amilyen még sose
a csend előtt, aminek még jelzője sincs, mert
visszaadják azokat, maradnak a csupasz szavak,
amiknek ereje van, az erő az egyes szám, olyan,
akár az erkölcs, abból is csak egy lehet, ha van;
végül is mondandó sem lehet több egynél, mert
a többi csupán dísz lesz a csenden, ami megöli,
bárhogy is szánja az ember, ha már zaj; alig
észrevehető – minden az időről szól: amit
tenyeredbe szorítasz, ami a fára hurkolódik,
amibe társad ölelnéd, de gyöngül – mind az idő;
amit ki nem kezdesz paradoxonjaiddal, se ősz
hajaddal, jajoddal, se a vadászat végével, amikor
tisztára törölgetnéd a vérnyomokat; mert nyom sincs,
a tenger sótlan, folyik a föld és az ég kemény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-24 23:03:21
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-24 23:03:21