Nem szabad megállni

És akkor mindennek, mindennek vége
lesz, és nem kaphat semmit cserébe,
csak zúdul a levél alá a fáról,
elszabadul az édesanyától.

De minek már annak bármilyen jóság,
akire rászakad a valóság,
irdatlan terhével összelapítja,
megsemmisíti, halni tanítja,

és akkor jön rá, hogy ennyi az élet,
két kézzel kapaszkodik beléje,
szívét elönti, mérgez a béke,

mit magába szívott gyógyulás végett.
A gördülő kőre nem tapad moha,
nem lenne szabad megállni soha.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-02 02:05:15
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-02 02:05:15