Újra ősz
A köd ázott hajamba tapad,
gyöngykavics gurul talpam alatt,
a kertben egy lehajló ágon
fonnyadó körte lóg,
fogam alatt
a szőlőszemek roppanók,
reggel a nap is másként
ébred arcomon,
a borostyán tolakodón
ömlik be az ablakon,
falnál felejtett
létra mellett virágcserép,
elszomorító, tűnő nyári kép.
Kerti lak teraszán apácarács
foszladozó festéke maga az elmúlás,
egy szarka a tetőn,
önmagát dicsőíti,
szánalmas vékony lábain remegve áll,
mögötte a szél csupasz fát cibál,
az ég opálos vászon,
esőcseppek gyűlnek csendben
a rozsdamarta biciklivázon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-27 11:37:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-27 11:37:01
