2001.09.10.
Kétszer nem lépsz ugyana folyóba,
Kétszer nem lesz feltámadás.
Vagy ha lesz is, annak zaja terhes
s elmúlik a test, akár egy szempillanás.
Most ősz van. Nyugalom és bánat,
az évszak szépsége felkavar...
Melankólia, édes barnás-bússág,
hulló vízcsepp, a parkokban színorgia.
Járom a várost. A szökőkút mellett
gyermek szaldos, turbékoló párok a padon.
A lányok haja gesztenyebarna, Csillának
hívják mindet. Vagy nem? Nem tudom.
Minden idilli, a nap békésen nyugszik
akár Szodomában az utolsó napon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Még nem publikált
