Isten önnel, tanár úr

(Popper Péter emlékére)

Vágyunk és félünk a csendtől,
mert holnap velünk is eldől,
hogy majd akkor viselkedünk,
ha befejezzük életünk?

Az az egy transzcendencia
az isten egyszülött fia,
vagy inkább maga az isten,
mint hangya a kilincsen,

a beszélő és süket csend,
a vigasztaló örök csend,
rettegésünk okozója,
akár békának a gólya?

Nem lehet mindent érvekkel,
minden adatot tényekkel
eldönteni a vitában.
Ha meleg van, mindig nyár van?

Halálommal a világom
nem változik; nem találom,
mert vége lesz, kezdet előtt
a kezdő sem kap kimenőt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-25 12:26:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-25 12:26:20