Pálinkás Imre
G o l g o t á n
terhed dombra vonszolod,
ostor szaggatta élő tested,
nyomodban
szimatot fogva rühös kutyák
fejüket leszegve laffognak,
szemükben izzik a veszettség,
élő húst,
vagy oszló hullát
akarnak üres gyomrukba,
morogva marják egymást,
tépnének belőled,
add kenyered,
s adj egy korty bort,
foszló rongyaid borítsd e fekélyes világra,
nyújtsd áldásra kezed,
szánj meg,
hisz itt vagyok
a legveszettebb ebként
a sor végén kullogok,
s ha elérlek
beléd marok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
Feltöltés ideje: 2011-03-22 20:56:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 20:58:12
|
|
|
