Virágélet
Hogy mi a fontos - azt jól tudom,
Isten se kéne, hogy tudjam azt -
lenni, úgy szólván észrevétlen,
s köszönni, hogyha békén hagynak.
És az élmény? Az életöröm?
Hogy vagyok, és jaj, de jó is az?
Mikor a végzet másként szólít,
s kezem a bajban összetöröm?
Távlatok közti percnyi ember,
hogyan is lennék egészen más -
ki ha feljő - fényfolyam lelke -
a nagy mindenség meg se talál.
Ehess, ihass és ölelhessél,
alvás gyűri le életedet,
közben, ha tudatod épeszű,
szeressed meg a gyermekeket.
Nincs logika az egyszeréltben,
élhet bárhányszor – abba’ se lesz;
földrengés szélén a hasadék
zuhanás elől virágot rejt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-12 15:43:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-12 15:43:37
