P.P.I.H.

(Platón, Petrarca és egy idióta utánozzák egymást egy rontott szonettben, miközben Heine vigyorog rajtuk)


Ha nem vagy itt, alig várom, hogy itt legyél,
hagyd el azt, mit addig tettél, itt legyél csak,
ne bánd, mit ott hagytál, tettél, a célod ez:
hogy itt legyél velem, s a vágytól részegen,

megtudd, miért, hogy vágyom rád, és annyira,
hogy éjjel rólad álmodom, és napra nap
a tárgyak nekem jőnek - mosolygok rajtok,
mindjárt érkezel, oly névtelen itt minden,

de akkor kéz a kézben, ajkunk összeér,
nyakad ívén egy hattyú sápad, vízbefúl -
a balga úgy csodált, csodálatát falom,

akkor végre úti díszeid megoldod,
korty itallal felfrissíted szádat, édes -
elolvassuk végre, mit egymásnak írtunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-09 20:58:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-09 20:58:17