A szeme, szája, az orra, füle

Mint a távoli csillagra kitett,
várja a múltból jövő jeleket.
De amit észlel, csak gyanús zörej,
azt is egész testével fogja fel.
A szeme, szája, az orra, füle,
külön-külön mered a semmibe.
S ha egy vak részecske beléakad,
egyik sem riasztja a másikat.
Erőlködik, mind egyedül akar
lenni a felszámoló hivatal.  
Amire a többivel képtelen,
eljátssza, hogy miért igen, ha nem.
Hogy ahány irány, annyi az idő,
s nem a múlt a ma, hanem a jövő.
Hogy mint a táguló gömb belseje,
a pillanat száll millió fele.
S amire vár, a szökött hintaló
ott áll előtte, sarkantyúzható.  
S hol ez, hol az pattan rá, s leesik,
s nyalogatja hosszan a sebeit.
S amit külön a fül, a száj, a szem,
jajgatni, azt még tudnak közösen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Deszkatavasz (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor