A szép vers türelemre szoktat

A szép vers türelemre szoktat,
hogy kivárjuk az élet végét,
hátha rímre érünk,
éltünk
hogyha hullna.
Mert a szép vers nem akar az élet lenni,
de lenni akartat,
ha igazi,
nem talmi,
ha ismétel sem.
Még rossz rím is belefér,
Recseghet az egész,
A végire mégis kiderül a szép vers.
Mert egészben éltet,
nem áltat;
nézzed:
te akartál mindent,
miért kapnál részben – semmit sem;
a végzet akkor defektes,
ha jóból-rosszból
egyaránt rakja meg szekered,
nincs nyikorogni okod,
mert: teljes.
Mennyire nincsen az isteneknek ilyen,
egy kis emberhalálra is mily képtelenek,
néked adottságod veszettséged is,
akár a szép vers.
Csörgőd,
ha úgy veszed,
zörgőd a vész-csendben,
sebre flastromod,
vigaszod a női szemben,
a szép vers kézmeleg,
akár a századok fagyát fölengedend,
mert testvér,
kivel tudja az ember,
mi a teendő,
ha árva lett egyszer.

Tudnád te is a mérhetetlen bölcsességet,
Amivel Isten csendjét magyarázzuk;
Kiülünk a partjára, mert csend az is,
Szavainkból megépül az este, de holdfényben
Szembenézünk a halak sóhajával, buborék.

Egy marék buborék – körötte a kéz és az ember,
Aki se jobb, se rosszabb, amikor lélegzik.
Talán énekel, kiterített tüdejét belemeríti
Dalával az éjbe, hogy megkapaszkodjon,
A tücsök se imádkozik aztán meg mégis.

Mennyi víz kell a nagy mosakodáshoz,
Ami merítkezés és fölemelkedés, amikor
Az emberi szemekben elaprózva ott a tenger
Fölhordva minden pillantásra; meg a sírás,
Ami nem magyarázat, s mint a víz körforgása.

Tudnád te is


ha már kezed van,
köszönöm,
hogy megfogtad a kezemet,
tudod,
mostanában errefelé
olyan arcok hullnak
a sárba előttem,
amikről régebben úgy véltem,
fenn tündökölnek valami égen,
de se ég, se ég.
arcokból áll össze,
mi fölöttem van,
és még nem hullt le az egész.
nehéz ezt kimondani,
de nekem a kék ég,
ha sötét is,
tekintet,
mert reménykedik abban,
ha már vagyok,
legyek is,
ne csak úgy.
mert ilyen araszolások
teszik ki a Nap járását is,
mint amilyen ez az én,
aztán vannak
jobb és rosszabb napok,
de a végösszeg ugyanaz.
éj jön.
kár ezen sírni,
bár a szemet
előbb találták ki erre,
mint a távolokra.
és a kezet
a kéz miatt találták ki,
hogy másét fogja,
ahogy a szív is
páros szerv,
csak mindég
a másikban a párja.
és akkor még az ég
arcáról nem is szóltam,
mert a szó azért van,
hogy hallgatni is tudjunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-16 20:50:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-16 20:50:48