Majd én szeretlek

pirkadna, de felhős az ég.
a reggel tovább szundikál.
kekszmorzsás, szürke, hálóingében,
fél mamuszban botorkál,

itt kuncsorog megint. kopog,
kezében bögrével, az ablakon,
felétek nem tudom milyen lehet.
nálunk nem kívánt rokon.

folyton rá várnak a madarak.
az a pár, aki még nem költözik.
miatta áll sorba a sorsa előtt
a szálas virág, míg megkötözik,

legyen már! csak ki kell nyílni!
s a kulcs ott zörög e lusta kézben.
a morgó tömeg lassan halad,
hogy meló előtt a közértben,

kiszolgálja a bunkó boltos,
ez a nyúzott arcú lusta reggel.
a sosem dicsért néma vitéz,
szemben az ádáz, lusta, emberekkel...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-14 13:35:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-14 16:43:21