Úton-útfélen

A körgyűrű megágyaz, a horizont
felbűzlő benzingőzben kering.
Állnak a kocsik, a táj fűzöld ikon,
egymásra dobált sózott hering.

Csontig hatol a tétlenség a testbe,
éget a tűz, kocsonyás napalm.
Délidőből már beszürkül az este,
lámpák gyúlnak bennünk fáradtan.

Feszül az ideg, a szó is kőérdes.
Bedobunk gallér mögé egy-két DAB-ot
szelíd modorban s kapkodunk a késhez.

Míg zúg a dzsungel, acéldarázs zümmög,
sziréna jajgat, dudák, dallamkürtök.
Várunk, mint akit Isten is elhagyott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-02 18:31:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 15:30:58