(javított)Tényleg-vers (egy régi naplóból)

Tényleg-vers
(egy régi naplóból)

Szerelem elégtével
mi marad az életben;
hamuhordó söprűvel
pernye száll a nagy égben,
a ropogás emléke,
és a meleg is – tényleg.
*
Akkor én már öregnek,
látlak téged – érettnek;
mennyit dolgoztunk rajtad:
éveid szobrászkodtak,
gondod és én – vésőnek,
szorultunk a kezébe –
ez a rendje: éltében
ki közel van: vés és vág,
marad a leporolás.

*
Alig vagy már, alig én,
testem vágy nem döfi át,
lelket is nehezen lel,
aki bennem megtalál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-30 18:18:29
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 18:18:29