akár dinnyén a (javított)

Félek attól, hogy utam végtelen,
és mászom, akár dinnyén a hernyó,
aztán majd lepkéje: körbe egyre;
vagy leggyorsabb napnak fölkeltét
csodálom, s belerohanok a lángba.
Ha többször élek, s most emlékezem,
hát dadog az emlék vagy empátia:
látom a lábakat, ízeket, szárnyakat,
és lehull minden, mint képzelet nyila –
ha célba vette múltját, jövőjét a most,
határtalan, és nem fog semmit át,
csak mi élménybe öltözött – a pont.
És születek újra, szörnyű teher az
állandó „vagyok”, meg nem nyugodhatom;
lábam, ízem, szárnyam hiába visz:
csak állok folyton, lángban állok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.