szegény b.b.-nek erõsen a fekete-erdõ alól

uram, ön kezdte, én viszont tegezni sosem fogom,
ha tudná, még a megszólítást is hányszor próbáltam
elkerülni, nem hogy kérni, hiszen rászorulni -
gondoltam - sosem fogok. legyen hát ajánlat:
ha fiam meg nem öl, tisztelem atyámat én is,
nem túrom föl emléktemetőm, de leölök pár
virágot, ha úgy hozza a megemlékezés,
majd tort ülök, amire lemészárolok néhány
állatot; aztán a böfögés, fingás, vérzsír, meg egyéb.
jól megleszünk mi beszéd nélkül, van nekünk titkos
jelünk - ha reggel van, kelünk, estig fáradunk,
éjjel lefekszünk - hernyóként araszolunk, vagy
körbejárunk, s lepke sosem leszünk, mert
jel ide vagy oda, uram, a lelkünk elvesztettük.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.