Talán ha tipegni látod

Talán ha tipegni látod, botladozni,
rémült tárgyak ingatag tekintetében
a recsegő ízületeket, ahogyan lassú,
lomha nehezékként vonszolja maga
előtt, viszi a teret, fák árnyékos
testén pihenni, görnyedt hátát,
a megfeszült, ernyedt izmokat, az
inkontinenciát, fotelen, pamlagon,
az elviselhetetlen, fojtó szagokat,
a tudathasadást, meszes erek
türelmetlen természetét, végletekig
lestrapált idegeket, talán, ha látod
életmély ráncaiban halált koldulni
a Mamát, - könnyebben elengeded.

De minden pusztult, korábban,
mint ahogyan illett volna, dolgok,
tárgyak és emberek körülötted,
mosatlan múltat szárított a padlás,
a lajtorja sokszor elrepedt, szavak
helyén rekedt a döbbent hallgatás.
Tél volt, hideg. Lehet, láttad éppen
ott ténferegni szellemét sínek között,
csak az erőd volt kevés  félrelökni
azt az átkozott vonatot.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.