bronztalanítás

Láttam egyszer én egy
szobrok közt kísértet.
Szobroztak még arra
egy-két járdasort.

Akkor körbe néztem.
A sugarak lábán
nem hajolt el a sok
érintő derékból.

Kit meg kísértek, lám
láncait lehányja,
hogy úgy álljon ott ő,
mint akit nem láncol

semmi a világon,
s nincs hatás, rá semmi.
Nem mozdul el onnan,
mert nincs kölcsönhatás.

S e végső szabadság
nem röppent az égbe.
csak áll némaságban
egy pillanatra még.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.